Eucharisztikus blokk

Az 1938-as Budapesten rendezett Eucharisztikus Világkongresszus ötlete már 1926-ban felmerült, amikor Csernoch János  bíboros–hercegprímás hazatért az akkor Chicagóban rendezett eucharisztikus világkongresszusról. Egyfajta próbaként 1928-ban nemzeti eucharisztikus kongresszust is  tartottak Magyarországon, kétszázezer hívő részvételével, ennek sikerén felbuzdulva a püspöki kar a következő évi értekezletén hivatalosan is tárgyalni kezdett arról, hogy Magyarországon is tarthassanak eucharisztikus világkongresszust. A Magyarországon rendezett világrendezvény időpontját 1938-ra, Szent István halálának 900. évfordulójára tűzték ki. 

A kongresszust óriási szervezőmunka előzte meg, a hazai szervezők demonstrálni akarták, hogy a külpolitikailag és gazdaságilag is bezárt Magyarország képes "világraszólóan" megrendezni az eseményt.

Ezen túlmenően a rendezvény a magyar katolikus egyház erejét és a világegyházzal való egységét kívánta bizonyítani. A résztvevők többsége - kimondva, kimondatlanul - úgy vélte: a budapesti ünnepségek a lelki élet elmélyítése mellett politikailag a német nácizmus ellen irányulnak. Mindez annyira jól érzékelhető volt, hogy Hitler megtiltotta a német katolikusok részvételét. A "másik" oldalra is volt azonban üzenete: a másik fő ellenség, „pogány” bolsevizmus felé.

Az önmagában is hatalmas ívű nemzetközi eseményt összekapcsolták egy nagy hazai ünnepségsorozattal, amely a 30-as években erőteljesen megnyilvánuló Szent István-kultusz betetőzéseként a szentté avatott király 900. évfordulóját volt hivatott megünnepelni. Mindez nem kevés tudatossággal együttesen kívánta reprezentálni, hogy Magyarország ismét be tudja tölteni évszázados "kereszténység védőbástyája" szerepkörét, amely megint csak "két pogány között" maradt rá. Az ünnepségek (a "kettős szent év" rendezvényei) kifelé és befelé egyaránt demonstrálták - mint utólag tudjuk, a béke utolsó évében -, hogy Magyarország még mindig a "béke szigete Közép-Európában".

A kongresszus fővédnöke a református Horthy Miklós természetszerűleg nem lehetett, így felesége, a római katolikus kormányzóné, Purgly Magdolna kapta ezt a feladatot. A kongresszus elképesztő színpompával és nagyszabásúan került megrendezésre. A küldöttek és vendégek 33 országból érkeztek, mintegy 50 ezren, a hazai résztvevők száma néhol elérte a félmilliót is. Több tízezres körmenetek, különleges éjszakai szentségimádások, majd félmilliós szentmisék, pazar budapesti díszkivilágítás, hatalmas és díszes vendégsereg tette emlékezetessé hívőknek és nem hívőknek egyaránt az eseményeket. Az eseményről tudósító korabeli híradók a cikk végén megtekinthetők.

A Budapesten 1938. május 25–29. között megtartott rendezvény alkalmából 100%-os felárral 7 címletet magában foglaló emlékbélyegblokkot bocsátott forgalomba a posta. A kibocsátást a Központi Sajtóvállalat már 1935 folyamán kezdeményezte és a posta előterjesztésére a minisztertanács a javaslatot elfogadta. Az emlékbélyeg tervezésére pályázatot írtak ki, melyre 11 művészt hívtak meg, akik közül kilencen nyújtottak be pályaművet. A bíráló bizottság az 1000 pengős első díjat Márton Lajosnak, a 700 pengős második díjat Fery Antalnak, a 400 pengős harmadik díjat pedig Englerth Emilnek ítélte oda. A rendezőbizottság a kibocsátás előtt 40 000 db emlékbélyegblokk átvételére kötelezte magát, a példányszám 100 000-ről 250 000-re történő felemelése után azonban az átvételt megtagadta, ami miatt per is folyamatban volt (103 755 db blokkot megsemmisítettek).