A szerelmespárok és a sétáló, futó emberek békés szigete 1917 őszén hadszíntérré alakult át. Ha akkor ott jártunk volna, mindenütt lerombolt házakat, gránáttölcséreket, ágyúállásokat és felrobbantott hidakat láthattunk volna. Szerencsére ezek csak műépítmények voltak, amelyek a József főherceg vezérezredes által rendezett hadikiállításra készültek. Valódiak voltak azonban a zsákmányolt ágyúk, amelyek a Főpavilonhoz vezető utat szegélyezték.Miért is volt erre szükség? Mert akkoriban az emberek még nem otthon, a fotelből nézték a háború borzalmait. Az I. világháború hadi eseményeit a polgári lakosság közvetlenül nem ismerhette meg, hiszen a frontok a Kárpátokon kívül húzódtak. Egyetlen kivétel volt: az 1916 őszén, az augusztus 27-i román hadüzenetet követően megindult erdélyi román betörés. A román csapatokat sikerült gyorsan kiverni, később pedig Bukarestben különbékét kötöttek a központi hatalmakkal.
A margitszigeti kiállítás azt a célt is kitűzte, hogy bevételének egy részét az Erdélyben okozott károk enyhítésére fordítsák. A másik cél természetesen a háború, a hadieszközök és az általuk okozott rombolás bemutatása volt.
A kiállításra a posta is feláras alkalmi bélyegkiadással és időszaki postahivatal felállításával készült. A fehér számú, aratós bélyegpár felülnyomott példányait 500–500 ezer példányban adták ki, a gyűjtők nagy örömére. Az 1–1 koronás felár – amely 800 százalékos felárat jelentett! – akkor világrekordnak számított, és szintén jótékonysági célokat szolgált.
Az érdeklődés nagyságát jól mutatja, hogy már az első napon 28 000 sorozat fogyott el!
A nagy érdeklődés és a magas példányszám miatt számomra kissé meglepő, hogy a kiadásból nem ismerünk tévnyomatokat. Pedig a hasonló felülnyomott bélyegek között szinte mindig előkerültek fordított állású felülnyomatok.
Miért is volt erre szükség? Mert akkoriban az emberek még nem otthon, a fotelből nézték a háború borzalmait. Az I. világháború hadi eseményeit a polgári lakosság közvetlenül nem ismerhette meg, hiszen a frontok a Kárpátokon kívül húzódtak. Egyetlen kivétel volt: az 1916 őszén, az augusztus 27-i román hadüzenetet követően megindult erdélyi román betörés. A román csapatokat sikerült gyorsan kiverni, később pedig Bukarestben különbékét kötöttek a központi hatalmakkal.
A margitszigeti kiállítás azt a célt is kitűzte, hogy bevételének egy részét az Erdélyben okozott károk enyhítésére fordítsák. A másik cél természetesen a háború, a hadieszközök és az általuk okozott rombolás bemutatása volt.
A kiállításra a posta is feláras alkalmi bélyegkiadással és időszaki postahivatal felállításával készült. A fehér számú, aratós bélyegpár felülnyomott példányait 500–500 ezer példányban adták ki, a gyűjtők nagy örömére. Az 1–1 koronás felár – amely 800 százalékos felárat jelentett! – akkor világrekordnak számított, és szintén jótékonysági célokat szolgált.
Az érdeklődés nagyságát jól mutatja, hogy már az első napon 28 000 sorozat fogyott el!
A nagy érdeklődés és a magas példányszám miatt számomra kissé meglepő, hogy a kiadásból nem ismerünk tévnyomatokat. Pedig a hasonló felülnyomott bélyegek között szinte mindig előkerültek fordított állású felülnyomatok.
