1926–1933. Pengő–fillér
Az első világháborút követő gazdasági válság és az infláció következtében a korona–fillér pénzrendszert 1926-ban a pengő–fillér váltotta fel. Az első pengő–fillér névértékű bélyegek 1926 első felében kerültek forgalomba. A sorozat eredeti bélyegképeit Helbing Ferenc tervezte. A terveket a későbbi kiadások során Medgyesi Schwartz Antal, Koch Ernő és Brandmayer Vilmos is átdolgozta.
A sorozatból 1926 és 1933 között összesen 16 címlet jelent meg. A kiadás bélyegeinek azonosítását többféle fogazat, vízjel, papírvastagság, színváltozat és bélyegképváltozat nehezíti. Az 1–25 filléres címletek kétféle fogazással kerültek forgalomba. A 25 és a 70 filléres érték kivételével valamennyi címlet kétféle vízjelű papíron is megjelent. Egyes címleteket vékony és vastag papírra egyaránt nyomtattak.
Az első, VIII-as vízjelű papírra nyomtatott kiadás és a későbbi, XI-es vízjelű papíron megjelent kiadás bélyegképei első pillantásra azonosnak tűnnek, részleteikben azonban több, jól felismerhető eltérés figyelhető meg. A két kiadás eltérő nyomdatechnikai eljárással készült.
Az 1–8 filléres címleteken elsősorban az értékszámok rajzolata különbözik. A 10–20 filléres bélyegek képe lényegében nem változott Helbing Ferenc eredeti terveihez képest. A 32–50 filléres címleteken viszont jelentősebb átdolgozások történtek.
A legfontosabb eltérések a következők:
a Duna és a Budai vár közötti terület kidolgozottsága;
a Duna vízfelületének rajzolata és a vízszint ábrázolása;
a folyón közlekedő hajók megjelenése vagy hiánya;
a bélyegkép két oldalán látható életfa motívum kialakítása.
Már az első, 1926-os kiadáson belül is megfigyelhetők bélyegképváltozatok. A 32 és 40 filléres bélyegeken az előtérben hajó látható, míg más, hasonló rajzolatú címleteken ez a részlet hiányzik.
Több címlet a két kiadásban eltérő színben jelent meg. A 16 filléres érték mindkét kiadáson belül két különböző színárnyalatban ismert.
A sorozat bélyegeiből több százmillió példány készült. A nagy példányszám következtében számos lemezhiba, színárnyalat és egyéb gyártási sajátosság fordul elő.
A kiadáshoz kapcsolódik a korszak egyik legjelentősebb, a posta kárára elkövetett bélyeghamisítása is. Egy négytagú társaság a leggyakrabban használt 8, 16, 32 és 40 filléres címleteket hamisította. A hamis bélyegek postai forgalomba is kerültek, mivel a társaság egyik tagja egy forgalmas budapesti trafik bérlője volt.
A trafikból többek között a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank is vásárolt bélyegeket. Emiatt a fennmaradt hamisítványok jelentős része P.M.K.B. betűlyukasztással ismert.
A hamisítványok jellemzői:
kőnyomtatással készültek;
vízjel nélküli papírra nyomtatták őket;
fogazásuk az eredeti bélyegekénél sűrűbb, megközelítőleg 15½-es.
A hamisítványokat a filatéliai katalógusok önálló változatként tartják nyilván és értékelik. Piaci értékük egyes esetekben meghaladja az eredeti bélyegekét.
A könnyebb azonosíthatóság érdekében a Zöldkönyv a két kiadás bélyegeit kiegészítő képeken egymás mellett mutatja be, külön feltüntetve a fogazás, a papírvastagság, a vízjel, a szín és a bélyegkép legfontosabb eltéréseit.
